A sportolók folyadék igénye a fokozott fizikai igénybevétel miatti izzadási, légzési és egyéb okok miatti nagyobb víz és ásványi anyag („só”) veszteség következtében magasabb az átlagosnál.

A folyadékfogyasztás elégtelensége nagymértékben rontja a sportteljesítményt valamint egészségügyi kockázata is lehet. A sportolók hosszabb versenyeken-edzéseken az esemény előtt, alatt, után is fogyasztanak folyadékot, mivel a vízveszteség akár több liter is lehet. A versenysportban előforduló szituációkban a szervezet sóinak és a folyadék pótlására az izotóniás italok a legalkalmasabbak. A szervezet „sói”, más szóval a folyadékterek elektrolitjai vagy ásványi anyagai nagyon fontos szerepet töltenek be. Az elektrolitok alapvetőek a sejtműködésben, a sejtek közötti kommunikációban, a folyadékterek (vér, szövetközi, sejten belüli) arányainak fenntartásában és még számos létfenntartó funkciónál. Sportolás közben jelentős mennyiségű sót és folyadékot vesztenek a sportolók, melyeket az optimális teljesítmény eléréséhez pótolni kell. Mind a vesztett folyadék, illetve elektrolitok a vérből választódnak ki, melyeket a vér összetételének megfelelően a legoptimálisabb pótolni. A vérnek meghatározott ozmotikus nyomása van (280-330 mOsmol/l), melyet főként a vércukor és az elektrolitok adnak. Az ozmotikus nyomás azért fontos jelen témában, mert ennek mértékétől függ, hogy a folyadék pótolja, vagy éppen elvonja a vizet a vérből. A vér ozmotikus koncentrációjának felel meg az izotóniás italok összetétele, mely így gyorsan képes felszívódni és a sportolás közben elvesztett folyadékot és az elektrolitokat is pótolja. Léteznek hipotóniás italok is. Bár ezek gyorsabban szívódnak fel de a kiürülésük is gyorsabb és kevesebb szénhidrátot és elektrolitot tartalmaznak. Logikusan, hipertóniás italok is léteznek, ezeknek magas az ozmotikus koncentrációjuk ami általában a magas szénhidrát tartalmuk miatt van. Fontos kiemelni, hogy a hétköznapokban feketebárányként emlegetett szénhidrát (azaz a cukor) a sportolóknál bizonyos helyzetekben – versenyek és edzések előtt, közben és után -, mint a szervezet egyik legfőbb energiaszolgáltató anyaga nagyon fontos szerepet kap. A kérdés az, hogy mikor, mennyit és milyen formában vigyünk be a sportolói szervezetbe. Ez nem azt jelenti, hogy a sportolóknak különösebben sok szénhidrátot kellene fogyasztaniuk, de edzés, verseny közben egyedül a monoszaharidok (egy molekulájú cukrok), illetve kisebb láncú szénhidrátok (pl.: maltóz, dextrin, maltodextrin) alkalmasak gyors felszívódásra, minden más energiát adó tápanyag ennél lassabban szívódik fel, időzik a bélrendszerben, mely működése erős fizikai terhelés hatására amúgy is nagyon lelassul. Pedig a sportolói teljesítmény optimalizálásához a szénhidrátok szervezetben a hosszú megterhelés közben is megfelelő szinten tartásához annak folyamatos pótlására van szükség.

Az izotóniás italok összetevői

Az izotóniás italok összetételét úgy tervezték meg, hogy az a vérrel megegyező ozmotikus koncentrációjú legyen. Ennek megfelelően a fő összetevői; elektrolitok (nátrium, kálium, 0,1-0,2 g/100 ml körüli koncentrációban) és szénhidrátok. Ez általában glükóz, fruktóz, maltóz, dextrin, maltodextrin, tehát egyszerű illetve rövid szénláncú szénhidrátok, melyek között az a különbség, hogy glükóz és fruktóz nagyobb ozmotikus nyomást adnak és lassabban ürülnek a gyomorból, mint a többi, több molekulát tartalmazó szénhidrát, ám fajlagos energiatartalmuk azonos. Az izotóniás italok szénhidrát tartalmának 4-8 g/100ml között kell lennie. Fontos megjegyezni, hogy ha porból, pezsgőtablettából vagy koncentrátumból készítjük az izotóniás ital, akkor feltétlenül a használati utasításban leírtaknak megfelelő mennyiségű vizet adjunk hozzá, mert csak így lesz a szervezet számára optimális koncentrációjú és ozmotikus nyomású. Egyes sportitalokban további összetevőket is alkalmaznak, például különbözővitaminokat. Ezeket érdemesebb az izotóniás italoktól elválasztott szupplementációban, a fizikai terheléstől időben elválasztva pótolni, így hatását, hatékonyságát és mennyiségét könnyebb optimalizálni. Más jellemző összetevőket is találhatunk a sportolóknak szánt italokban, ilyenek például a koffein, a taurin, a kreatin és az l-karnitin. Ezek sem a megfelelő, izotóniás koncentráció miatt vannak jelen számos esetben – különösen hosszútávú megterhelésnél – felesleges, hátrányos őket a szervezetbe juttani A koffein és kreatin hatása elsősorban rövid és nagy erőkifejtéssel járó fizikai munkánál lehet előnyös, de hosszabb távú sportterhelésnél ronthatja a teljesítményt, akármagasabb tejsav szintet is eredményezhet. Ha ezek az összetevők jelen vannak a kiválasztott sportitalban, akkor a készítmény inkább „pörgető”, mintsem elektrolit és folyadékpótlásra alkalmas termék.

Praktikus tanácsok

Az izotóniás italok általi só- és víz pótlás a 40 percet meghaladó edzés során ajánlott, ám ha valaki nagyon szükségét érzi, ezen időn belül is lehet kortyolgatni (bár nem igazán van olyan versenysport, ahol 40 percnél kevesebb ideig tart egy edzés). Emellett ajánlott a hosszabb edzések, versenyek előtt már 1-2 órával is elkezdeni inni, hogy már kellően hidratált állapotban legyen a versenyző, de ezt sem szabad túlzásba vinni, mert ha túl sokat isznak a versenyzők az a gyomorban zavaró teltségérzetet okozhat. A megfelelő mennyiséget a legegyszerűbb tapasztalati úton kikísérletezni, ami azért ajánlott, mert így a sportoló versenyre már tudja, hogy mennyi a számára optimális mennyiség. Ezt például úgy lehet gyakorlati úton meghatározni, hogy a fizikai aktivitás során vesztett folyadéknak (izzadási, légzési stb.) megfelelő mennyiségű italt kellene inni. Ezt a mennyiséget egyszerűen, a versenyzők edzés előtti és utáni testsúlymérésével meg lehet állapítani, úgy hogy az edzés, verseny végére ez a súlyvesztés ne legyen több 2 % -nál. Fontos, hogy a sportolók se csak akkor kezdjenek inni, amikor érzik a szomjúságot, mert az már a szervezet dehidráltságát jelenti (számos sportágnál nem is lehetséges, akkor inni, amikor a versenyzők szeretnének, gondoljunk például egy vízilabda mérkőzésre). Ha edzés után kerül sor a rehidratálásra, akkor az optimális mennyiség minden sportolás során elvesztett testsúly kilogramm után az 1,2-1,5 liter folyadék. Fontos, hogy a versenyzők edzésen, illetve kevésbé fontos versenyeken kísérletezzék ki az egyéni igényüket és reakcióikat, hogy az már fontos versenyen ne okozzon gondot.

Az időjárás, mint tényező

Melegebb és párában gazdagabb éghajlaton, de akár magashegyi hidegben is a folyadékvesztés és az ezzel járó dehidratáció intenzívebben jelentkezhet, ezért tudatában kell lennünk, hogy a megváltozott időjárási tényezőkhöz a folyadékfogyasztás szempontjából is alkalmazkodni kell. Így már előre tervezni kell az extra folyadékpótlást. Ennek a kitapasztalására alkalmas az odaérkezés és versenyzés között eltelt idő.

Fontos a mérték

A dehidratáció ellentétje; a hiperhidratáció is elképzelhető sportolás során! Ez akkor fordulhat elő, ha a sportoló a folyadékveszteségénél jóval többet iszik. Mivel a gyomorból folyadék esetében is idő kell a kiürülésre (400 ml/90 perc, ami a folyadék összetevőinek függvényében változhat), így ez kellemetlen teltségérzetet, hányást és szélsőséges esetben „vízmérgezést”, azaz hyponatraemiát (a vér „só” tartalma a folyadékhoz képest túl alacsony) is okozhat.

Szénhidrát bevitel, folyékonyan

A só és folyadék pótlása mellett a sportolói szervezet versenyek és edzések alatti optimális szénhidrát szintjének a biztosításához is az egyik legjobb mód az izotóniás ital. A cukor, illetve kis molekulájú szénhidrátot tartalmazó italok gyorsan szívódnak fel és kerülnek a vérkeringésbe. Ezen a logikán haladva, folyamatosan, kis mennyiségű sportital fogyasztása optimális szinten tudja tartani a vércukrot. Azt fontos megjegyezni, hogy ahogy a só és folyadék pótlásnak, ennek is elsősorban az egy órát meghaladó edzések és versenyszituációk során van jelentősége. Az olyan sportoknál, mint például a tenisz vagy más labdajátékok, azért is nagyon fontos az állandó és optimális vércukor szint folyamatos fenntartása, mert a kellő szintű fizikai teljesítmény mellett a koncentráció ideális szintje is csak így tartható fenn.

Házi izotóniás ital

Ha a versenyző nem akar mindig gyári kék illetve zöld italokat inni, akkor jó alternatíva lehet a izotóniás ital házi elkészítése, ami igen egyszerű; gyümölcs(ök) préselt leve és víz 1:1 arányban keverve, egy vagy fél teáskanál konyhasóval kiegészítve. Fontos, hogy ha edzés közben vagy előtt isszuk, akkor a felhasznált gyümölcs vagy alacsony rosttartalmú vagy préselt legyen, mert a növényi rostok teltségérzetet okozhatnak. Nyári időszakban jó megoldás lehet a görögdinnye fogyasztása, mely önmagában, vízzel való hígítás nélkül is optimális izotóniás összetételű (a görögdinnyével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a gyümölcs héján megtelepedett baktériumok, bélvírusok miatt felhasználás előtt tanácsos a gyümölcsöt folyóvízzel alaposan átmosni).

Forrás: http://sportorvos.hu – Szerző: Tompa Orsolya (SE-ETK Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszék) – volt olimpikon úszó