A metabolikus szindróma fogalmát hazánkban a Magyar Diabetes Társaság Metabolikus Munkacsoportja 2002-ben fogalmazta meg. A megfogalmazás általános jellegű, de – talán éppen ezért – mind ez ideig időtállónak bizonyult.

„A metabolikus szindróma civilizációs népbetegség – genetikai prediszpozíció, helytelen életmód és táplálkozás hatására tünetszegényen, lappangva kialakuló anyagcserezavar -, amely atheroscleroticus elváltozásokat okoz és korai cardiovascularis halálozással jár. A folyamat hátterében inzulinrezisztencia áll, amely hyperinsulinaemiával, hypertoniával, centrális elhízással, atherogen dyslipidaemiával, valamint glukózintoleranciával társulhat, de együtt járhat egyéb anyagcsere- és haemostasis-zavarral. A folyamatos progresszió veszélye miatt a kórkép felismerése és az érintett egyének időben történő kezelése népegészségügyi szempontból fontos.”

Az elmúlt néhány évben több nemzetközi vagy nemzeti társaság adta meg a metabolikus szindróma kritériumrendszerét. Ezek között igen népszerűvé vált a 2001-ben közölt ún. ATP-III (Adult Treatment Panel-III) diagnosztikai ajánlás. Napjainkban az IDF (International Diabetes Federation) 2005-ben kiadott diagnosztikai kritériumrendszere kezd elterjedni.

Az Egyesült Államokban 2001-ben látott napvilágot az ATP-III diagnosztikai kritériumrendszere, amely rövid időn belül a nemzetközi irodalomban nagy népszerűségre tett szert. A népszerűség oka minden bizonnyal a kritériumrendszer egyszerűségében rejlik. A diagnosztikai kritériumrendszer alapján metabolikus szindróma klinikailag akkor állapítható meg, ha öt jellegzetességből legalább három (bármely három) eltérés együttesen jelen van (1. táblázat).

1. táblázat. A metabolikus szindróma ATP-III kritériumrendszere

1. Abdominális típusú elhízás	haskörfogat >102 cm (férfiaknál), ill. >88 cm (nőknél)
2. Kóros szérum triglycerid	≥1,69 mmol/l
3. Kóros szérum HDL-cholesterin	<1,04 mmol/l férfiaknál, ill. <1,29 mmol/l nőknél
4. Kóros vérnyomásérték	≥130/≥85 Hgmm
5. Kóros éhomi vércukor	≥6,1 mmol/l

 

A diagnosztikai kritériumok korábbi bizonytalanságában az IDF (International Diabetes Federation) 2005-ben kiadott, konszenzus-értekezleten jóváhagyott diagnosztikai ajánlása (2. táblázat) próbált egységességet teremteni. Ez a diagnosztikai kritériumrendszer a haskörfogattal jellemzett centrális típusú elhízást emelte a középpontba, de tekintettel van arra, hogy ez a paraméter erősen etnikumfüggő.

 

2. táblázat. A metabolikus szindróma diagnosztikai kritériuma az IDF (International Diabetes Federation) ajánlása (2005) szerint

A metabolikus szindróma diagnózisának megállapításához a következő összetevők jelenléte szükséges:

Centrális obesitas (definíció szerint ≥94 cm-es derékkörfogat europid férfiak és ≥80 cm europid nők esetében, más etnikai csoportok számára a rájuk jellemző értékekkel) mellett a következő négy faktor közül bármelyik kettő jelenléte:

• emelkedett triglycerid koncentráció: >1,7 mmol/l, vagy e kóros lipidparaméter miatt folytatott specifikus kezelés
• alacsony HDL-cholesterin koncentráció: <1,03 mmol/l férfiak és <1,29 mmol/l nők esetében vagy e kóros lipidparaméter miatt folytatott specifikus kezelés
• emelkedett vérnyomás: systolés érték ≥130 Hgmm vagy diastolés érték ≥85 Hgmm vagy korábban diagnosztizált hypertonia miatt folytatott kezelés
• emelkedett éhomi vércukor koncentráció: ≥5,6 mmol/l vagy korábban diagnosztizált 2-es típusú diabetes mellitus

A metabolikus szindróma előfordulási gyakorisága nyilvánvalóan függ a használt diagnosztikai kritériumtól. Svéd adatok szerint a felnőtt férfi lakosságban a gyakoriság 20-25 % között mozog. Hasonló adatokat közöltek nemrégen az USA-ból, ahol a tünetegyüttes gyakoriságát 24 %-osnak találták. Becsült adatok szerint, figyelemmel az amerikai kritériumokra, 1990-ben a 21 évesnél idősebb lakosságban 55 millió, míg 2000-ben 64 millió egyén szenvedett metabolikus szindrómában. Hazai, reprezentatív jellegű, a felnőtt lakosság (20-69 év közöttiek) körében végzett felmérés szerint a metabolikus szindróma előfordulási gyakorisága (ATP-III kritériumok szerint) 26 % volt a férfiak és 24,1 % a nők körében. Összességében véve, a metabolikus szindróma gyakoriságának növekedése figyelhető meg napjainkban. További jellegzetesség, hogy mind a 2-es típusú diabetes, mind a metabolikus szindróma egyre növekvő gyakorisággal jelenik meg gyermek- és serdülőkorban is. A szomorú trend legfőbb okaként a helytelen táplálkozás és az inaktív életmód következtében kialakuló elhízás jelölhető meg.

Miután a metabolikus szindróma (s ezzel együtt a 2-es típusú diabetes) kórlefolyása hosszú évekre-évtizedekre elhúzódik, megfelelő szűrővizsgálat nélkül csaknem lehetetlen a korai eseteket felismerni. A szűrővizsgálat tehát szakmai szempontok alapján indokolt, de a figyelmet elsősorban a veszélyeztetett egyének szűrésére kell fordítani, mert a teljes lakosságra kiterjedő szűrővizsgálat (anyagi és szervezési terhek miatt) kivitelezhetetlen és tulajdonképpen szakmailag sem indokolt.

Veszélyeztetett egyének:
Azok a felnőtt egyének (elsősorban 40 év felettiek), ill. serdülők (14-18 év közöttiek), akik az alábbi klinikai ismérvek legalább egyikével rendelkeznek:

• Hypertonia (kezelt hypertonia, vagy kezelés nélküli esetben az eseti vérnyomás ≥140/90 Hgmm)
• Elhízás
  Felnőttek esetén: testtömeg-index ≥27 kg/m2 vagy derékkörfogat >80 cm nőknél, >94 cm férfiaknál
  Serdülők esetén: az érték meghaladja az életkorra jellemző 90 percentiles értéket
• Elsőfokú rokon 2-es típusú diabetesben szenved
• Elsőfokú rokonok között korai (férfiaknál 55, nőknél 60 év előtt bekövetkezett) cardiovascularis megbetegedés, vagy halálozás szerepel
• Anyák, akik 4000 g súlynál nagyobb gyermeket szültek
• Anyák, akik terhességük alatt cukorbetegek voltak (gesztációs diabetes)
• Érett, kiviselt terhesség esetén alacsony (<2500 g) születési súllyal rendelkező egyének
• Előzményi adatok között szénhidrát- és zsíranyagcsere-zavarra utaló adatok szerepelnek (ismert cukorbetegnél nem indokolt cukorterhelést végezni)
• Előzményi adatok között cardiovascularis megbetegedés szerepel

Klinikai körülmények között a terheléses vizsgálat elvégzése indokolt. Nagyszámú egyénre kiterjedő, ún. epidemiológiai vizsgálatok esetén megengedett a csak éhomi vérvételből történő laboratóriumi meghatározás.

A terheléses vizsgálat menete:

1. Vérnyomásmérés, antropometriai adatok (testsúly, testmagasság, haskörfogat) rögzítése
2. Éhomi vérvétel (vércukor, szérum cholesterin, HDL-cholesterin, triglycerid, inzulin [ha van rá lehetőség]) majd 75 g glukózzal történő terhelés
3. Terhelés után 120 perccel ismételt vérvétel (vércukor-meghatározás)

A vérminták analízise csak laboratóriumban történhet, a kórisme nem alapulhat betegágy mellett használatos vércukor-, vagy lipidmeghatározást biztosító műszer mérési eredményén.

A szűrővizsgálaton kiemelt egyének gondozása:

• Étrendi, életmódbeli tanácsadás (dietetikus bevonásával), dohányzásról leszoktatás
• Szükség esetén (hypertonia, diabetes, aterogen dyslipidaemia) gyógyszeres kezelés
• Rendszeres ellenőrző vizsgálat, első alkalommal 3-4 hónap múlva

Ha a szűrővizsgálat negatív eredménnyel zárult, megismétlése 3 év múlva indokolt.