A vérnyomásérték azt mutatja meg, hogy mekkora nyomás nehezedik az erek falára a vér keringése során. Az elmúlt évek, évtizedek kutatásainak eredményei egyértelműen bizonyították, hogy az ember optimális vérnyomása 130/80 Hgmm, vagy ennél kevesebb. A magasvérnyomás betegség (hypertonia) olyan betegség, mely az esetek nagy részében sem panaszt, sem tünetet nem okoz, ezért alattomos, néma betegség, mely szinte észrevétlenül okoz súlyos szövődményeket. A magas vérnyomás értékeket azért kell a normális tartományba (140/90 Hgmm alá) leszorítanunk, mert ilyenkor kisebb annak a valószínűsége, hogy társult betegségként szív-, vese-, vagy agyi károsodás alakuljon ki. A hypertonia hátterében egy rendkívül bonyolult szabályozási rendszer zavara áll, emiatt biztosan állíthatjuk, hogy nem létezik egyetlen olyan „csodaszer” sem, mely mindenki számára optimális volna.

A megfelelő vérnyomás beállítása, rendszeres otthoni vérnyomás ellenőrzést és legalább 3 havonkénti beteg-orvos találkozást igényel. Ilyenkor lehetőség nyílik az alkalmazott kezelés kiigazítására, kisebb-nagyobb mértékű változtatására. Az együttműködés persze magában foglalja az orvos által személyre szabottan összeállított táplálkozási és testmozgási javaslatokat, és azok betartását is.  A partneri kapcsolat része az önvérnyomás mérés, a vérnyomás napló vezetése, a gyógyszer kiváltása, és annak pontos szerszedése is. Ismert tény, hogy vérnyomáscsökkentők néha mellékhatást okoznak, míg a betegség önmagában nem jár tünettel. A mellékhatások megjelenése nagy fokban csökkenheti a gyógyszerszedési hajlandóságot. Ha felmerül ennek lehetősége, a gyógyszer önkéntes elhagyása helyett beszéljen kezelőorvosával, vagy patikusával (és ez itt nem a reklám helye).

A terápiahűséget (így nevezzük azt, hogy a beteg mennyire tartja be az előírt gyógyszerelést) nagymértékben meghatározza, hogy egy nap hányféle, és mennyi gyógyszert kell bevenni. Az 55 év feletti magyar lakosság átlagosan szedett 6-8 féle gyógyszert szed. A tabletták napi egyszeri szedéskor még 80-90%-os, a kétszeri bevételnél 70-80%-os, ám három alkalom esetén már csak az 50-60%-os pontosság jellemző. Az életmód és a táplálkozási szokások változtatása helyett még ma is inkább emelik mind az orvosok, mind a betegek a gyógyszerek mennyiségét, ám ezzel a mellékhatások is gyakoribbá válnak.

Tudjuk, hogy a közel 2,5 millió hypertoniás beteg kezelése az egészségügyi kormányzatnak, a biztosító(k)nak, és a betegeknek is jelentős anyagi terhet jelent. A betegeket a közvetlen (gyógyszerek, saját vérnyomásmérő stb.) kiadások mellett, közvetett költségek (ellenőrzés, utazás, munkaidő kiesés stb.) is terhelik, miközben az életmód változtatás (pl. korszerű táplálkozás, sportok) is pénzbe kerül. A kezelés betartását egyértelműen nehezíti, ha a kezelés nem igazodik a beteg életritmusához, vagy ha több orvos, a családorvos mellett még a szívgyógyász, a reumatológus, a pszichiáter is ajánl készítményeket. A családorvosra hárul ezek az ajánlásoknak az összegzése, végiggondolása, rendezése. Persze, az alapvetően szükséges gyógyszerek esetleges mellékhatásai mellett, a kezelés hosszú időtartama ugyancsak megnehezíti az előírások betartását. Napjainkban léteznek olyan hosszú hatású napjában egyetlen alkalommal beszedendő vérnyomáscsökkentők, melyek az egész nap folyamán egyenletes vérnyomást biztosítanak, és ezen új típusú készítmények mellékhatása szinte elhanyagolható.  A gyógyszer pontatlan szedése rontja a kezelés hatékonyságát, ez ugyan kisebb költséget jelent, és egy ideig talán senkinek nem tűnik fel…

Évekig, évtizedekig kell kezelni egy jóformán tünet- és panaszmentes embert azzal a meggyőződéssel, és abban a hitben, hogy a kezelés remélt haszna „csupán” annyi, hogy nem változik semmi az évek során, vagyis nincs szövődmény. Természetesen a szövődmények megjelenése (agy, szív, vese, szembetegségek) esetén már mindenki számára egyértelmű hogy valahol mulasztás történt. Az élethosszig tartó állapot, folyamatos gondozást jelent, amikor a kezelőorvos a szakmai ismeretek birtokában hatékony segítője lehet a betegséget ismerő és az azt elfogadni tudó betegnek.

A XXI. század egyik legnagyobb egészségügyi továbblépése lehet a saját magáért felelősséget érző ember aktív közreműködése egészsége érdekében.

Dr. Barna István