Őseink a leszedett bogyókat, gyümölcsöket napon szárították, aszalták. Az ókorban a rómaiak és a görögök mézben, borban próbálták tartósítani a gyümölcsöket. A cukrozott gyümölcsök receptje is tőlük ered. A befőzve tartósítás alapját a 18. században Nicolas Appert (1749-1841) francia cukrász teremtette meg. A gyakorlati tapasztalatokra épülő ötlet az volt, hogy „szorosan ledugaszolt, vastag falú üvegpalackokba rakott különféle élelmiszereket hosszabb-rövidebb ideig forrásban lévő vízfürdőben tartott” – olvasható Farkas József egyetemi tanár: A hőkezeléses élelmiszer-tartósítás múltja és jelene című 1996-os tanulmányában. Napóleon korában a katonák élelmiszer ellátásában a tartósítás létfontosságú volt, még pénzjutalomra is számíthatott, aki használható ötlettel állt elő. A lelkes cukrászmester 1802 őszére oly mértékben tökéletesítette eljárását, hogy érdemesnek látta a Párizshoz közeli Massyba költözni, ahol kisebb üzemet nyitott termékei előállítására és forgalmazására. Az 1812-es oroszországi hadjáratára készülő francia seregeket már az ő termékeivel látták el. Napóleontól személyesen vehette át a tekintélyes pénzdíjat, mi több, az Emberiség Jótevője megtisztelő címet. Appert azonban nem szabadalmaztatta találmányát, csupán egy könyvet írt: „Valamennyi állati és növényi eredetű anyag több éven át való eltartásának művészete” címmel. Fém konzervdobozt egy angol feltaláló, Peter Durand ötlete alapján Bryan Donkin és John Hall gyártott először, akik 1813-ban megnyitották az első kezdetleges fém konzervdobozokat gyártó üzemüket. A konzervdoboz diadalútja azonban korántsem volt botlásoktól mentes. 1847-ben az angol John Franklin az északnyugati átjáró felfedezésére indult hajóival, ám azok hamarosan a jég fogságába estek. Franklin és társai halálát azonban nem a szélsőséges időjárási viszonyok okozták, hanem az, hogy a magukkal vitt konzervek leforrasztásakor ólmot használtak, így azok tartalmát elfogyasztva mindannyian ólommérgezés áldozatai lettek. Magyarországon Weiss Manfréd 1882-ben alapítja meg az első gyári jellegű konzervüzemet. Az üzemben főleg a honvédség és a haditengerészet számára gyártottak hús- és kávékonzerveket, de kisebb mennyiségben gyümölcs- és zöldségkonzerveket, valamint leves kivonatokat is előállítottak. A XVIII. században a jeget egyre elterjedtebben hasznosították, és ezzel a hűtve tárolás alapjait is megteremtették. Az első gőzzel működő hűtőgépet Oliver Evans készíti el. Az elsőgenerációs, úgynevezett dimetil-éteres hűtőszekrényt 1835-ben Perkins szabadalmaztatta. A mai modern hűtéstechnika alapjait az 1842-ben született Carl Paul Gottfried von Linde mérnök-feltaláló tette le. Zürichi műegyetemen kezdte meg tanulmányait, majd gyakornokként dolgozott a berlini vasútüzemben. 1866-tól a müncheni egyetemen már professzorként dolgozott. Az augsburgi gépgyárban gyártott „második generációs” hűtőgépére 1876. március 1-jén nyújtott be szabadalmi jogot. Három évvel később, 1879. június 21-én Carl von Linde többedmagával megalapította a Linde-Eismaschinen részvénytársaságot. Ezzel elindult a hűtéstechnika diadalmenete.

1. A befőzés megkezdése előtt mindent gondosan készítsünk elő:
   – befőző lábas
   – tál – fakanál, merőkanál
   – esetleg gyümölcspasszírozó
   – tiszta üvegek, tetők
   – celofán
   – befőttes gumi  tartósítószer
   – a nedves gőzöléshez megfelelő nagyságú edény, újságpapír
   – a száraz gőzöléshez láda vagy kosár és takarók, párnák.
2. Az eszközök és a munkaterület is legyen makulátlanul tiszta. Az üvegeket és csavaros tetejüket mosószeres vízzel mossuk el, forrázzuk ki, tiszta konyharuhára borítsuk le.
3. A befőzés akkor lesz sikeres, ha a felhasznált gyümölcs, zöldség, teljesen friss és hibátlan. Befőtt, kompót készítéséhez még nem teljesen érett, míg gyümölcslevek, dzsemek, lekvárok készítéséhez tökéletesen érett gyümölcsöt válasszunk.
4. Előkészítéskor a gyümölcsöt, zöldséget alaposan, több vízben mossuk meg, majd daraboljuk fel. A feldarabolás után az alapanyagokat már nem szabad mosni vagy áztatni.
5. Egyszerre csak kisebb, 2-3 kg-os adagokban végezzük a befőzést.
6. Az üvegeket állítsuk fémtálcára, vagy egy langyos vízzel félig töltött magasabb tepsibe, így biztosan nem pattannak el, amikor beléjük töltjük a forró folyadékot vagy lekvárt.

A lekvár sűrű és pépes, a dzsem egész vagy nagyobb gyümölcsdarabokat tartalmaz, a zselé pedig tiszta és átlátszó gyümölcspép. A lekvárokat, dzsemeket ízlés szerint cukrozzuk, de mivel a cukor nemcsak édesít, hanem konzervál is, ha kevesebbet használunk belőle, akkor növeljük a gőzölési időt vagy a konzerválószer mennyiségét. A méz könnyebben emészthető, értékes ásványi anyagokat tartalmaz, és hangyasavtartalma miatt jobban tartósít, mint a cukor. Ha egészségesebben szeretnénk befőzni, vagy esetleg a kalóriával akarunk spórolni, használhatunk fruktózt, vagy mesterséges édesítőszert. Utóbbi esetben 1 kg gyümölcshöz kb. 2 evőkanál folyékony édesítőszert használjunk. A fruktóz gyümölcscukor, fogyaszthatják cukorbetegek, de majdnem annyi kalóriát tartalmaz, mint a cukor, és ezt is be kell számítani a napi elfogyasztható szénhidrát mennyiségébe. A magas fehérjetartalmú gyümölcsöknél, mint az eper, a főzés közben keletkezett habot a főzés után szedjük le. Mielőtt befejeznénk a főzést, végezzünk kocsonyásodási próbát. A forró masszából tegyünk egy evőkanálnyit kistányérra, majd helyezzük rövid időre a hűtőbe. Ha megkeményedik, akkor az üvegben is megfelelő állagú lesz. Néhány kanál rummal, pálinkával, likőrrel pikánsabbá tehetjük a lekvárokat, zseléket, és növeljük eltarthatóságukat. Éléskamra nélküli lakásban a lekvárok, és főleg a befőttek tárolása nehézkesebb, és az eltett befőttek, lekvárok, savanyúságok rendszeres ellenőrzést igényelnek, mert meleg helyen hamar megromlanak.

Narancsos körtedzsem
Hozzávalók: 1,5 kg körte, 1,5 kg cukor, 1db. citrom, 2db. Narancs.
Elkészítés: Hámozzuk meg és vágjuk négyfelé a körtét, locsoljuk meg a citrom levével. Mossuk le a narancsot és hámozzuk le a héját. Tegyük lábasba a körtedarabokat, öntsük fel vízzel és főzzük kb. 15 percig. Adjuk hozzá a narancshéjat és a cukrot. Folyamatos keverés mellett forraljuk fel, majd lassú tűzön főzzük kb. egy óra hosszat. A kész dzsemet töltsük üvegekbe és azonnal zárjuk le.

Áfonyalekvár
Hozzávalók: 1kg áfonya, 0.5kg cukor, 1db. citrom.
Elkészítés: az áfonyát alaposan meg kell mosni, majd szitán lecsepegtetni. A cukorral és a citromlével együtt kis lángon, állandóan kevergetve fél órán át főzzük, majd üvegekbe töltjük és légmentesen lezárjuk.

Szederlekvár
Hozzávalók: 1 kg szeder, 20 dkg cukor, kevés tartósító
Elkészítés: A gondosan válogatott szedret cukorral addig főzzük, amíg a habját el nem forrja. Ezt követően tiszta üvegbe tesszük, a tetejére egy csipetnyi tartósítószert szórunk, és légmentesen lezárva száraz dunsztba tesszük.

Fűszeres körtebefőtt
Hozzávalók: 3 kg körte,7 dl száraz fehérbor, 20dkg cukor, 2 db fahéj, 8 szem szegfűszeg, 3 szem ánizs, 1db citrom
Elkészítés:A kemény körtéket hámozzuk meg, vágjuk négyfelé, magházát vágjuk ki. Tegyük azonnal citromos vízbe, hogy nehogy megbarnuljon. A bort, a cukrot, a fűszereket és a citrom lehámozott héját forraljuk fel. A körtéket vegyük ki a áztatóvízből, és tegyük át a fűszeres borba. 8-10 percig főzzük lassú lángon, majd tésztaszűrővel emeljük ki a gyümölcsöt, és tegyük üvegekbe. A levet még egyszer forraljuk fel, csavarjuk bele a citrom levét, és öntsük rá a körtékre. Az üvegeket zárjuk le, és szárazgőzben hagyjuk kihűlni.

Mézes szilva
Hozzávalók: 1 kg nem teljesen érett szilva, 1 dl víz, 1 dl méz, 1db.citrom héja, kevés fahéj

Elkészítés: A szilvákat mossuk meg, és töltsük befőttes üvegekbe. A vízből, mézből főzzünk szirupot, amit citromhéjjal és fahéjjal fűszerezünk. Forraljuk fel, és rögtön utána öntsük a szilvára. Zárjuk le és szárazgőzben hagyjuk kihűlni.

Cukrozott zöld dió
Hozzávalók 1 kg zsenge zöld diószem 0,5kg kristálycukor, 5dl viz, 3-4 szem szegfűszeg, 2 darabka fahéj, fél citrom leve, fél rúd vanília.
Elkészítés: zöld diószem két végét levágjuk, majd 8-10 napig áztatjuk lefedve annyi vízben, amennyi ellepi, ezt naponta cseréljük. A cukorból, és a vízből szirupot főzünk, beletesszük a gyümölcsöt, a fűszereket, a fél citrom levét hozzáadva fél óráig főzzük, majd a diószemeket forrón üvegbe tesszük, és a leszűrt forró levet ráöntve légmentesen lezárjuk.

Sárgabaracksajt
Hozzávalók: 1,5 kg Sárgabarack, 1 kg Kristálycukor, 5dl viz.
Elkészítés: a hámozott, magozott puhára főzött sárgabarackot szitán áttörünk, majd a cukorból és a vízből készített szirupot a péppel összefőzzük apróra vágott mandulával, dióval ízesíthetjük. Dermedés- próba után étolajjal vékonyan kikent, lapos formába öntjük, ahol megdermesztjük. A formákból kivéve két hétig meleg helyen szikkasztjuk, naponta forgatva, fóliába csomagolva száraz, hűvös helyen tároljuk.

Őszibarackbefőtt
Hozzávalók: 3 kg őszibarack,1 mokkáskanál citromsav, 25db. édesítőszer, 10 szem szegfűszeg, citrompótló ízlés szerint.
Elkészítés: Érett, magvaváló őszibarackot, alaposan megmossuk. Héját húzzuk le, és magozzuk ki. A gyümölcsöt annyi citromsavas vízbe tesszük, amennyi ellepi, ez segít, hogy színét és keménységét megőrizze. Az édesítőszert a szegfűszeggel és a citrompótlóval felforraljuk. A fél barackokat óvatosan a szirupba rakjuk, és 5 percig főzzük.  Üvegekbe szedjük, forró levét rámérjük és a tetejére késhegynyi tartósítószert rakunk. Szárazgőzben hagyjuk kihűlni.

Csemegeuborka
Hozzávalók: 5 kg kisméretű, lehetőleg egyforma nagyságú uborka, 3 liter víz, 1 liter 10 százalékos ecet, 20 dkg só, 50-60 csepp folyékony édesítőszer, egy evőkanálnyi egész fekete bors, 2 dkg borkénpor, 2 közepes csokor kapor, kávés kanálnyi koriander, mustármag, 5-6 babérlevél.
Elkészítés: az uborkát egy órára hideg vízbe áztatjuk, majd alaposan többszöri víz cserével megmossuk. A vizet az ecettel, a sóval, a mesterséges édesítőszerrel, a fűszerekkel, és a borkénporral felforraljuk, megvárjuk, amíg kihűl.  A jól megmosott kaprot az üvegek aljára tesszük, az uborkát szorosan az üvegekbe rakjuk. Az ecetes levet hideg öntjük rá.

Almapaprikát, zöld paradicsomot is tehetünk el ugyanígy