szerző: Ambrus Zsófia

“Budapest-Isztambul: pontosan 700 kilométer. Micsoda távolság! Megközelítőleg ennyi idegrost pusztul el óránként egy agyi érkatasztrófa esetén.

A stroke -on átesett beteget valóban csapás éri, az angol eredetű kifejezés szó szerint ütést, csapást jelent.  Természetesen az agyvérzés, szélütés -ahogy a köznyelvben nevezik- is megelőzhető lenne. Sokkal gyakrabban alakul kis stroke azoknál, akiknek magas a vérnyomása, elhízottak, cukorbetegek, esetleg már volt szívinfarktusuk. A betegség rizikófaktorai közé tartozik még a magas vérzsírszint, a szívritmuszavar, a stressz, az inaktív élet és a dohányzás is.

Hazánkban a stroke jelenleg a harmadik (!) halálok. Évente 50 ezer új agyvérzéses beteget regisztrálnak Magyarországon, és ebből csak 32ezren élik túl a „gutaütést”. Kétszer több beteg szenved a stroke-tól mint más Nyugat-európai országokban. Ráadásul nálunk a betegek 20 százaléka 60 év alatti középkorú. Az agyi vérkeringési zavar okozta károsodást csak azonnali beavatkozással lehet megmenteni. A betegnek vagy környezetének a tünetek észlelésekor rögtön érdemes mentőt hívnia, hogy a beteg 3 órán belül vérrögoldó kezeléshez juthasson. A gyors intézkedéssel nagyon sok maradandó károsodás elkerülhető. Amennyiben beszédzavar lép fel, egyensúlyvesztés jelentkezik, vagy féloldali zsibbadás, esetleg bénulás, mindenképpen hívjunk mentőt. Előfordulhat azonban, hogy nem ennyire egyértelműek a tünetek, olyankor se „féljünk” szakorvosi segítséget kérni!

Korai rehabilitáció

Ha már megtörtént a baj, akkor a kezelések mellett mielőbb el kell kezdeni a beteg rehabilitálását. Ezt egy szakmai csapat együttesen végzi. A gyógytorna mellett neurológiai, belgyógyászati, pszichológiai, szemészeti, logopédiai  kezelésben is részesül a beteg. Már az akut stádiumban, az első napokban elkezdődik a gyógytorna. Kezdetben természetesen csak passzívan tornáztatják a beteget az ágyban. A kis- és nagyízületek óvatos szakszerű átmozgatása, a megfelelő fektetés és fordítás után következhet csak az ültetés, majd a saját erőből történő ülés. A kezdeti passzív torna eszméletlen betegeken is végezhető. A javuló betegnél az elsődleges rehabilitációs cél, hogy minél előbb önellátóvá tudjon válni. Ez a folyamat lelkileg és fizikailag is megterhelő hosszú hónapok munkája. Az ágyban ültetést követi az állás, a járásgyakorlatok, a segédeszközzel történő helyzetváltoztatás, majd az akadályok leküzdése.

Egyedül nem megy!

Attól függően, hogy a stroke melyik agyféltekét érintette, a beteg elfelejthet szavakat, kifejezéseket, nem érti esetleg a szöveget, nem ismeri fel a beszédpartner mimikáját. Elfelejti, hogyan kell evőeszközzel ennie, öltözködnie, alapvetően romlik a koordinációja, tájékozódási képessége. Látászavar és logikai zavar is felléphet. A szellemi hanyatlás mellett az érzelmi élet zavarai is gyakoriak (Pl: sírás, hangulatváltozások). A harmadik-negyedik héten kerül a rehabilitációs osztályra a beteg. Szellemi és fizikai terhelhetőségét figyelembe véve állapítják meg a további rehabilitáció menetét.

Az ép idegsejtek részlegesen, vagy teljesen át tudják venni az elhaltak szerepeit! A működésbeli javulás a harmadik és a hatodik hónap között a legnagyobb. Az együttműködés legfontosabb pontja természetesen maga a beteg. Az aktív együttműködés, vagy a motiváltság teljes hiánya meggátolhatja a felépülést. A betegágyon elkezdett, naponta többször elvégzett gyógytornát sikeres esetben az önálló mozgás váltja fel. Az agyi idegpályák beidegződését, automatizmusát újra ki kell építeni. Segíthet, ha a beteg hangosan mondja is, hogy éppen milyen gyakorlatot csinál. Egy átfogó vizsgálat szerint azok a stroke-on átesett betegek, akiknek otthon egészséges társ segít, 50 százalékkal, nagyobb valószínűséggel gyógyulnak, és lesznek képesek az önellátó életre.

Beszédes számok

A stroke-os betegek 85 százalékánál károsodik a járás és a felső végtagi funkció. Még az önálló fürdőszoba-használat is gondot jelent az első hónapokban. A betegek 68 százalékának csökken a fizikai ereje. Mozgásuk csak a szobán, lakáson belüli mozgásra korlátozódik. A stroke-on átesettek 37 százaléka (!) igényel teljes ellátást. Az esetek egyharmadában állandó ápolásra szorul a beteg. Egy év után 73 százalékuk tekinthető alap szinten önellátónak. Az életminőség ilyen szintű romlása nagy pszichés terhet ró a betegre és a környezetére is. Megértéssel, türelemmel és rengeteg energiával kell és lehet a stroke-on átesett betegeken segíteni. Az ápolók motiváló ereje pótolni tudja a betegét, ugyanis a beteg pszichés zavarai hónapokig is eltarthatnak. Fontos tudni, hogy ezek a panaszok a betegség tünete és nem a beteg szándékos ellenállása.”

Forrás: http://www.diabetes.hu   szerző: Ambrus Zsófia