Dr. Barna István belgyógyász, a magasvérnyomás-, vese- és zsíranyagcsere betegségek szakorvosa
+3620-327-4874
gyermek

Gyermek- és serdülőkori hypertonia – 1. rész

A felnőttkori hypertonia egy része a gyermekkorban gyökerezik

A gyermekkori hypertonia néhány évtizeddel ezelőtt kifejezetten ritka betegségnek számított.Az életmód változása, az elhízás járványszerű megjelenése drámaian megváltoztatta az epidemiológia helyzetet. Míg kora gyermekkorban továbbra is ritka a hypertensio, pubertás körül és azt követően a túlsúlyos, illetve kórosan elhízott gyermekek száma robbanásszerűen megnő, közöttük pedig mintegy 30%-ban kell hypertonia fennállásával számolnunk.

A hypertonia jelentősége gyermekkorban
A magasvérnyomás-betegség a felnőttkorban meghatározó kóroki és halálozási tényező. A gyermekkori hypertoniáról sokkal kevesebbet hallunk, néhány évtizeddel ezelőtt kifejezetten ritka betegségnek számított. Az életmód változása, az elhízás járványszerű megjelenése drámaian megváltoztatta az epidemiológiai helyzetet. Míg kora gyermekkorban továbbra is ritka a hypertensio, pubertás körül és azt követően a túlsúlyos, illetve kórosan elhízott gyermekek száma robbanásszerűen megnő, közöttük pedig mintegy 30%-ban kell hypertonia fennállásával számolnunk. A magasvérnyomás- betegség előfordulási gyakorisága tehát az életkorral nő, 10 éves kor alatt csak 1–2%, 8–29 éves kor között mintegy 9–10%, 70 év felett pedig a lakosság több mint 50–70 százalékát érinti. A felnőttkori hypertonia egy része a gyermekkorban gyökerezik. Ismert az ún. „tracking” jelenség: a gyermekkorban a magasabb vérnyomástartományban fekvő értékek a felnőttkori hypertonia előjeleként foghatók fel. Az egészséges életmódra neveléssel sokkal költséghatékonyabban lehetne a hypertoniát megelőzni (lásd az elhízáshoz kapcsolódó metabolikus szindróma, ill. 2-es típusú cukorbetegség elterjedését), mint a már kialakult tüneteket kezelni.
Vérnyomásmérés – mit tekintsünk normálisnak?
A technikai buktatók miatt újszülött- és csecsemőkorban a vérnyomásmérés még ma sem része a rutin betegvizsgálatnak. Ebben az életkorban a veleszületett éranomáliák (coarctatio aortae, arteria renalis szűkülete) mellett elsősorban a koraszülött- ellátás következtében kialakuló másodlagos hypertoniával kell számolnunk. A köldökartéria vagy véna katéterezése következtében kialakult lokális thrombosis renovascularis hypertoniához vezethet. Emellett az alacsony születési súly, a méhen belüli „éhezés” olyan kórélettani folyamatokat indít el, melyek kihatással lesznek a későbbi hormonális szabályozásra, és ezzel a vérnyomás alakulására is. Ezért ebben a betegcsoportban rutinszerűen kötelező a vérnyomás vizsgálata és követése. A növekedéssel együtt járó testméretbeli és élettani változások miatt a vérnyomás normálértéke az életkorral (és a testméretekkel) párhuzamosan változik. Utóbbinak elsősorban a növekedési elmaradással járó kórképekben – így például a krónikus vesebetegségekben – van jelentősége. Az életkor alapján normálisnak számító vérnyomás egy, a növekedésben jelentősen elmaradt gyermeknél akár súlyos hypertoniának is minősülhet. Újszülött- és kisdedkorban a hagyományos vérnyomásmérési technika nem alkalmazható biztonsággal, a mérőeszközt, valamint a mérési technikát adaptálni kell a gyermek testméreteihez. A gyermekkori vérnyomásmérés általánosan elfogadott technikáját és normálértékeit a hazai viszonyokra alkalmazva a Magyar Hypertonia Társaság szakmai irányelve tartalmazza. Mérésre csak gyermekkorra bevizsgált, megfelelő mandzsettával működő készülékek alkalmazhatóak. A felnőttekben a 24 órás vérnyomás-monitorozás (ABPM) kapcsán mért paraméterek az eseti méréseknél jobban korrelálnak a betegekben megfigyelt célszervkárosodásokkal. Az ABPM gyermekkorban is alkalmazható, indikációja a hypertonia igazolása, a „rendelői hypertonia”, illetve a „fehérköpeny- effektus” kiszűrése, valamint a vérnyomás napszaki ritmusának megítélése, ami mind hypertoniás betegekben, mind normotóniás vesebetegekben indokolt, mivel utóbbicsoportban az éjszakai vérnyomáscsökkenés elmaradását gyermekekben is leírták; és végül a gyógyszeres kezelés hatásának ellenőrzése.
Ha a vérnyomás magasnak bizonyul
Elsőként egyszerű, tájékozódó vizsgálatokat végzünk az igazoltan hypertoniás esetekben (veseműködés ellenőrzése, szérumelektrolitok, vizeletvizsgálat, tájékozódó hasi ultrahangvizsgálat, mellkasröntgen-felvétel, szemfenékvizsgálat). A második fázis vizsgálatait az első eredményeinek ismeretében végezzük, ha azok valamely másodlagos okra utalnak, illetve akkor, ha a hypertonia súlyos, rögzült, illetve célszervkárosodás már kimutatható. Nagyon fontos a családi kórelőzmény pontos ismerete, a fizikális vizsgálat, mely során egyebek mellett fejlődési rendellenességekre, veleszületett vagy örökletes kórképekre terelődhet a gyanú. Fontos adat a testi fejlődés üteme. A beszűkült veseműködés aránylag későn ad tüneteket, ezért olyan apró jelekre is oda kell figyelnünk, mint a folyadékforgalom kóros megnövekedése, a már szobatiszta gyermeknél ismételten jelentkező bepisilés, a szokásos kezelésre nem javuló vérszegénység, vagy a megfelelő D-vitamin-ellátottság ellenére fellépő rachitis. A fizikális vizsgálattal fontos észrevételeket tehetünk. A sclerosis tuberosa újszülött korban pigmenthiányos foltokkal járhat; serdülőkorban a bőr laesiói az acnéval összetéveszthetők. A café au lait foltok neurofibromatosisra jellemzőek. Angiokeratómák (sötét, kékesvörös, nyomásra nem elhalványuló, enyhén kiemelkedő képletek) jellemzik a Fábry- betegséget. Körömhypoplasia/aplasia, patellahiány, könyökdysplasia jellemzi az autoszomális domináns öröklődésű, köröm–patella szindrómát. Tapintható hasi terime oka lehet polycystás vesebetegség, Wilms-tumor, neuroblastoma. Izomgyengeség és polyuria hypokalaemia tünete lehet, okozhatja primer renalis káliumvesztés, illetve mineralokortikoidtúlsúly. A laboratóriumi és az eszközös vizsgálatok lényegében megegyeznek a felnőtteknél alkalmazottakkal. Az eredmények értékelése azonban gyermekkori hypertonia ellátásában járatos centrumban kell történjen, ahol a korfüggő normálértékeket és jellemzőket ismerik. Gyakori hiba, hogy a felnőttkorban normálisnak tekinthető érték (pl. kreatinin) a gyermekkorban ettől eltérő (alacsonyabb), a nem specializált laboratórium azonban csak a felnőttnormálértéket jelöli, ezért az eredményeket gyermekorvosnak kell értékelnie. Ugyancsak hiba forrása lehet, ha a képalkotó vizsgálatok nem gyermekcentrumban készülnek, illetve értékelésüket nem gyermekradiológiában jártas szakember végzi. Kiemelendő még, hogy a felnőttkorban kiváló eredményeket adó, és az invazív angiográfiás vizsgálatot gyakran helyettesítő MR és CT angiográfia főleg csecsemőkben, kisdedekben nem elég érzékeny, bár a technikai haladás ezen a téren évről évre javítja az eredményeket. A vizsgálatokat lépcsőzetesen, a kevésbé invazív, költségkímélő módszerekkel kezdve az invazívabb, illetve költségigényesebb vizsgálatok felé haladva végezzük.

(folytatjuk)

Forrás: MEDICAL TRIBUNE – 2014. decemberi szám

Szerző: Prof. dr. Reusz György – Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. Számú Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

No Comments

Comments are closed.