A betegséget a zsírokat lebontó enzimek rendellenességei okozzák. A zsírmelléktermékek felhalmozódása a szövetekben kedvezőtlen hatást fejt ki, és ez káros lehet több szervünk számára is.

A koleszterin a szervezetben megtalálható zsírok egyike, a sejtmembrán egyik alapeleme. A zsírok és az olajok közt úgy lehet különbséget tenni, hogy előbbiek szobahőmérsékleten szilárdak, utóbbiak folyékonyak. Minél olvadékonyabb egy zsír, annál kevesebb veszélyt jelent az emberi szervezet számára, mert több bennük a telítetlen, vagyis kettős kötést tartalmazó zsírsav. Az állati eredetű zsírokban koleszterin is található, míg a növényi olajokban ez nem mutatható ki.
Ha a szervezetben a koleszterin mennyisége megemelkedik, akkor a felesleg az ér falában lerakódik és az érelmeszesedés folyamata felgyorsul. A koszorúerekben, az agyat ellátó erekben, az alsó végtag- és a szem ereiben egyaránt kialakulhat a lerakódás következtében szűkület vagy elzáródás.

A HDL-koleszterin a „jó koleszterin”, mely a felesleges koleszterint eltávolítja az erekből, az LDL-koleszterin a „rossz-koleszterin”, mely az érfalakban fellépő plakk-képződésért felelős, hajlamosít a koszorúér betegség, és az érelmeszesedés kialakulására.

A HDL-koleszterin férfiakban 0,9 mmol/l felett, nőkben 1,2 mmol/l felett normális.

A koleszterin szint csökkentése során elsődleges az LDL-koleszterin értékének csökkentése. A 3,0 mmol/l-nél magasabb LDL-koleszterin szint kórosnak tekinthető, de az állapottól függően a társbetegségek (pl. cukorbetegség) illetve szövődmények esetén 2,5 mmol/l, illetve 1,8 mmol/l alatti érték elérését tűzzük ki célul.

Az LDL-szint célérték elérésével a szívkoszorúér betegség kialakulásának kockázatát 20-25%-kal, a stroke kockázatát közel 50%-kal lehet csökkenti.