A vesék legalább olyan fontosak szervezetünkben, mint a szív vagy a tüdők. Közismert fő feladatuk a salakanyagok eltávolítása, fontos a szerepük a vérnyomás szabályozásában és a vérképzés serkentésében.

Mindenkinek két veséje van, amelyek a gerinc két oldalán, kb. a legalsó bordák magasságában helyezkednek el. Színük barnás-vörös, bab alakúak, kb. ökölnyi nagyságúak. A vesék fő feladata az, hogy a rajtuk átfolyó vérből a szervezet számára felesleges anyagokat (sókat és un. salakanyagokat) kivonják és a megtisztított vért a keringésbe visszajuttassák. A vesét ellátó verőerek az ún. veseartériák percenként kb. egy liter vért szállítanak. (A szív által percenként továbbított vérmennyiségnek ez jelentős része, kb. egyötöde.) A megtisztított vér a vesevénákon jut vissza a keringésbe. Mindegyik vesében kb. egymillió parányi szűrőegység (nefron) található.

A vesék

• szabályozzák a vízforgalmat
• salakanyagokat távolítanak el
• hormonokat termelnek. Ezek a hormonok a véráramba kerülve, életfontos működéseket szabályoznak. A renin nevű anyag pl. emeli a vérnyomást, az eritropoietin (EPO) serkenti a vérképzést, az aktív D-vitamin elősegíti a csontképzést, a kalciumsó bélben történő felszívódását. A vesék fokozatos pusztulásával ezek a szabályozó működések is fokozatosan megszűnnek, súlyos vérszegénység, csont-anyagcsere zavar és magas vérnyomás keletkezik. A hiányzó hormonműködéseket dialízissel, művese-kezeléssel pótolni nem lehet. Megfelelő diétával és a hiányzó hormonok gyógyszeres pótlásával a vérképzés, a csont-anyagcsere és a vérnyomás szabályozása is javítható.

Forrás: Tanuljunk meg együttélni a vesebetegségekkel, Fordította és átdolgozta: Dr. Zakar Gábor, Nephrocentrum Alapítvány Budapest, 1996