Dr. Barna István belgyógyász, a magasvérnyomás-, vese- és zsíranyagcsere betegségek szakorvosa
+3620-327-4874
Testsúlycsökkentés

Testsúlycsökkentés – 2014 – 1. rész

Testsúlycsökkentés – 2014

Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedek testsúlycsökkentő módszereire, akkor elég összetett képet kapunk, elég sok változást éltünk meg. Ezek az események két részre oszthatók: egyrészt az orvosi, dietetikusi ajánlásokra, másrészt pedig arra a számos – interneten, telekommunikációban megjelent – módszerre, sokszor „csodamódszerekre,” amelyek tudományosan nem bizonyíthatók, nem csak hatásuk, sokszor mellékhatásaik sem ismertek. E helyen elsősorban a tudományos eredményekre tekintünk vissza, mégpedig döntően a diétás kezelésre fókuszálva, és arra, hogy 2014-ben hová is jutottunk.

Diéta, életmódváltoztatás, mozgás, gyógyszeres kezelés

Szakmai szempontból elfogadható, hogy a testsúlycsökkentésnek 4-5 komponense van, a diéta, az életmód megváltoztatása, a fizikai tréning, a gyógyszeres kezelés, szükség esetén a gyomorszűkítő műtét. Eredményes testsúlycsökkentés elsősorban diétától várható, amely önmagában fogyaszt. Eközben erről voltak a legtöbb viták az utolsó évtizedekben. Ezen belül kevésbé volt vita abban, hogy a táplálékbevitelt, vagyis a kalóriabevitelt csökkenteni kell-e. Az, hogy ezen belül melyik tápanyagféleséget, a zsírt, a szénhidrátot, netán a fehérjét korlátozzuk, arról még napjainkig is tartó viták vannak.

A táplálékbevitel csökkentése
Általában egyetértés van abban, hogy kevesebb étkezéssel, az energiabevitel csökkentésével testsúlycsökkentés érhető el. Ez logikusnak is látszik, hiszen ha fele mennyiséget fogyasztunk, pl. ha a szokásos 2400–2800 kcal helyett 1200–1500 kcal-t, akkor fogyni fogunk, legalább heti 0,5 kg-t. Ez a diéta azonban éhségérzettel jár, és nem mindegy, hogy mennyi rostot vagy fehérjét tartalmaz, amelyek csökkentik az étvágyat. Jelenlegi véleményünk szerint nem elég csak a kalóriabevitelre, a diéta tápanyag-összetételére is szükséges figyelni.
Zsírszegény diéta
Három-négy évtizede az Egyesült Államokban indult el egy zsírfogyasztást csökkentő országos kampány. A cél a koleszterinszint csökkentése volt az állati eredetű zsírok bevitelének korlátozásával, hogy a szívinfarktus gyakoriságát is csökkentsék. Ezen a téren voltak is eredmények, ugyanakkor az emberek zsír helyett több szénhidrátot fogyasztottak, 1970 és 2000 között pl. 7 százalékkal többet a korábbinál, és az eredmény megdöbbentő volt: az amerikaiak között az elhízás aránya, amit a testtömegindexszel mértek (BMI=testsúly [kg]/a testmagasság négyzete [m2]), 14-ről 30 százalékra emelkedett. Hazai adatok még meglepőbb eredményt mutattak. Az elmúlt 15 évben az energiabevitel nem nőtt, hanem kb. 400 kalóriával csökkent, az emberek mégsem fogytak, sőt az elhízás másfélszerese a korábbinak. Igaz, hogy közben a fizikai aktivitás is csökkent. A zsírszegény diétát a tudományos vizsgálatokban összehasonlították a szénhidrátszegény diétákkal, és kiderült, hogy a gyorsan felszívódó szénhidrátok bevitelének korlátozásával 3-4 kg-mal többet lehet fogyni fél év alatt. Az Egyesült Államokban a Harvard Egyetem kutatói 116 ezer ápolónő étkezési szokását és testsúlyváltozását figyelték 20 éven keresztül. Az derült ki, hogy nem azok híztak a legtöbbet, akik a legtöbb zsírt, hanem akik a legtöbb finomított, gyorsan felszívódó, rostszegény szénhidrátot fogyasztották.
Szénhidrátszegény diéta
A diétában újdonságot hozott az amerikai kardiológus Atkins étrendje, amely a 80-as évektől világszerte elterjedt. A diéta lényege: drasztikus szénhidrátcsökkentéssel indul, majd továbbra is csak mérsékelt szénhidrátbevitel a diéta sikerének titka. Ez azon alapszik, hogy ha a szervezetbe sok gyorsan felszívódó szénhidrátot viszünk be, azok gyorsan emelik a vércukorszintet, a felszabaduló inzulin a cukrokat zsírokká, zsírszövetté alakítja át.
A fehérjebevitel növelése
Ha a szénhidrátbevitelt csökkentjük, akkor helyette valamelyik tápanyagféleséget kell növelnünk a diétában, mégpedig a legújabb ajánlások szerint a fehérjebevitelt a szokásos 15-ről 25 százalékra, lehetőleg főleg növényi fehérje formájában. A fehérjefogyasztásnak van a leginkább telítő hatása, fokozza az alapanyagcserét és a fogyás csak a zsírszövetekből történik. Vesebetegeknél a fehérjebevitellel óvatosnak kell lenni.
A testsúlycsökkentés komponensei

Diéta, az életmód megváltoztatása, fizikai tréning, gyógyszeres kezelés, szükség esetén gyomorszűkítő műtét. A diéta legyen

  • Kalóriaszegény: kevesebb étkezéssel, az energiabevitel csökkentésével testsúlycsökkentés érhető el.
  • Szénhidrátszegény, mérsékelten zsírszegény: a szénhidrátszegény diétákkal, a gyorsan felszívódó szénhidrátok bevitelének korlátozásával 3-4 kg-mal többet lehet fogyni fél év alatt, mint a zsírszegény diétákkal. Ezért indításnak ez a típusú diéta javasolt, fél év után pedig – az elért 10–14 kg testsúlycsökkentés után – elsősorban a kalóriabevitel csökkentésére kell koncentrálni, ha tovább akarunk fogyni vagy megtartani az elért testsúlycsökkenést.

A fizikai tréningről jó tudni: az általános diétával szemben csak a zsírszövetből fogyaszt!

Tudományos vizsgálatokban összehasonlították az Atkins-féle diétát egyéb orvosi diétákkal, úgymint a mediterrán étrenddel, a ZONE diétával, az ORNISH diétával, valamint az amerikai táplálkozási piramis irányelveire épült LEARN diétával. A mediterrán étrend gabonatermékeket, zöldségeket, tengeri halakat, olívaolajat, illetve vörösbort is tartalmaz. A ZONE diéta ugyan szénhidrátszegényebb (40 százalék), de csak mérsékelten. Az ORNISH diéta egy lakto-ovo-vegetáriánus diétának felel meg, a hús- és a halfogyasztás tiltásával. A LEARN diétában a piramis szerint napi 6–11-szer ajánlanak fogyasztani kenyeret, rizst, tésztákat, 55 százalékos arányban szénhidrátot. Egy év után az Atkinsszel 4,7, a ZONE-val 1,6, a LEARN-nel 2,6, az ORNISH-sal 2,2 kg fogyást értek el. Atkins-diétával a fogyás a mediterrán étrendet is felülmúlta (2 év után 4,9, illetve 4,0 kg), míg a zsírszegényen diétázó csoport csak 2,9 kg-t fogyott. 1983 óta a Szent Imre Kórházban, majd az Anyagcsere Központunkban már 18 000 elhízottnál alkalmazunk hosszú távú fogyókúra előtt egy egyhetes, bevezető, 600–800 kalóriás diétát, miközben kivizsgáljuk és felkészítjük a pácienseket a hosszú távú, 1200–1500 kalóriát tartalmazó diétára. Saját vizsgálatot is végeztünk együtt a debreceni egyetemen a Paragh György professzor vezette munkacsoporttal, amelyben a betegek a szénhidrátszegény diétával 8,56, a zsírszegény diétával 6,06 kg-ot fogytak négy hónap alatt.

(folytatjuk)

Forrás: Hypertonia 2014/3; Tudomány Kiadó, 2014, HU ISSN 1789–8870

Szerzők: Dr. Pados Gyula, Dr. Simonyi Gábor, Prof. Dr. Bedros J. Róbert Szent Imre Egyetemi Oktatókórház, Anyagcsere Központ és Főigazgatóság 

No Comments

Comments are closed.